
úton önmagam felé, a sorsom beteljesítése felé.
Dentozófiai kezelésre legtöbbször fogszabályozási igénnyel érkeznek az emberek. A fogszabályozás célja az, hogy a fogak a megfelelő helyükre kerüljenek. Eközben a dentozófia arra is törekszik, hogy a fogak úgy tudják teljesíteni a feladatukat, hogy azzal sem önmagukra, sem a szervezet egészére ne legyenek negatív hatással. Épp ellenkezőleg, saját kiegyensúlyozott működésük által hozzájáruljanak a szervezet harmonikus működéséhez és egészséges fejlődéséhez.
Ha a fenti mondatokban a „fogak” szót „egyén„re cseréljük, a „szervezet”et pedig „közösség„re, akkor tulajdonképpen a dentozófia – a fogszabályozáson túlmutató – hatását fogalmazzuk meg. A dentozófiai folyamat ugyanis segít abban, hogy az egyének a megfelelő helyükre kerüljenek (az életükben), és ennek következtében úgy tudják teljesíteni a feladatukat, hogy azzal se önmagukra, se a közösség egészére ne legyenek negatív hatással. Épp ellenkezőleg, saját kiegyensúlyozott működésük által hozzájáruljanak a közösség harmonikus működéséhez és egészséges fejlődéséhez. Végül, de nem utolsó sorban: mindezt úgy, hogy közben jelentős javulást tapasztalnak életerőben, életminőségben egyaránt.
Az elvégzett „csere” pontosan kifejezi a szemlélet alapját. Mint minden antropozófiai terápia, a dentozófia is egy belső fejlődési úton kívánja kísérni az egyént. Egy „nem a helyén” álló vagy éppenséggel genetikailag hiányzó fogban, egy bizonyos formájú állcsontban, egy adott harapási rendellenességben, nem a kijavítandó hibát látja, hanem egy sorsgyógyítási lehetőséget. Amögött a strukuturális és funkcionális egyensúlytalanság mögött, amit a dentozófiai vizsgálatkor megállapíthatunk, összetett lelki és szellemi háttér van. Ott van a páciens gyermekkora, a szüleivel, majd másokkal való viszonya, ott az egész élete, életekre visszanyúló múltja, ahogyan ott van a jövőből feléje érkező (ki)hívás, küldetés is.
Ennek tudatában felmerül a kérdés: jogosult-e a páciensen kívül bárki más (akár a mesterséges intelligencia?) belenyúlni ebbe a rendszerbe? Milyen következményekkel jár az, ha egy kívülről (orvos vagy számítógépprogram által) meghatározott „egyensúlyba” kényszerítik a páciens szájüregét és ezáltal őt magát?
Ahogyan Novalis a testet a lélek templomának nevezte, egy dentozófus számára a száj szentély, Klaus Haupt antropozófus fogorvos megfogalmazásában: a személyes Goetheanumunk. Csak áhítattal és tisztelettel szabad megközelíteni, és az átalakítását nem irányítanunk, hanem odaadó figyelemmel kísérnünk kell. Ez egy mély és nem mindig könnyű folyamat, amelytől viszont sok pozitív hatás várható a páciens és környezete életében.
Mivel jómagam a dentozófiás kezelésem negyedik félévénél tartok, saját tapasztalataimmal is alá tudom támasztani mindazt, amit a képzések során hallottunk, láttunk: a nehézségeket és a fénypontokat egyaránt. De leginkább azt az új minőséget az életemben, amire rég vágytam és amit így, a harmadik Holdkapumnál sikerült a dentozófiának köszönhetően elérni. A felnőtt pácienseimnek szoktam mondani, hogy olyan, mintha az aktivátorral egy konkrét eszközt kaptam volna, hogy végre eljussak oda, hogy a dentozófiai gyakorlatok által tk. a 6 steineri (alap)gyakorlatot („Mellékgyakorlatot”) csináljam rendszeresen és kitartóan, egy eszközt, amit a biográfiai munka szolgálatába állíthatok magamnál és a hozzámfordulóknál.
Szerintem a dentozófia mindenkinek tud valami értékeset adni: különböző szinteken, mélységekben. Elköteleződést feltételez, de – mint azt az ismert Goethe idézetből tudjuk – ha az megvan, akkor megnyilik a kapu a csoda előtt. És ez a csoda nem más, mint a találkozás a bennünk élő istenivel, a végtelen fény- és szeretetforrással. Én ezt megtapasztaltam és szeretnék mást is ide elvezetni.
További részletek a kezelésről „A folyamat” menüpont alatt.
Útravaló
Johann Wolfgang von Goethe: Az elkötelezettség esszenciája
Amíg az ember eljut odáig, hogy elkötelezi magát, jelen van a tétovázás, a késlekedés, a visszavonulás lehetősége… és az alkalmatlanság érzése. Van egy alapvető igazság a döntés erejéről és a teremtésről. Ennek az ismeretnek a hiánya lerombolja az ideákat és a nagyszerű terveket. Abban a pillanatban, amikor valaki végérvényesen elkötelezi magát, az isteni gondviselés is működésbe lép. Minden lehetséges dolog történik, hogy segítsen ebben – olyan dolgok, amelyek egyébként nem történtek volna. Az események egész áradata születik a döntésből. Ez hívja elő a döntését meghozó ember számára az előre nem látható történéseket és találkozásokat, anyagi segítséget, amelyekről senki sem álmodta volna, hogy létrejönnének így.
Amit tehetnél, vagy amiről álmodsz, hogy jó lenne megtenni, ha teheted: kezdd el!!
A bátorság és merészség géniuszt, hatalmat és varázslatot hordoz magában.
Kezdd el most!
Fordította Silye Imre