ahol 1+1+1 jóval több, mint 3!
Hatékonyabb, mélyebb és egyben viccesebb is, amikor a családból többen, esetleg mindannyian dentozófiás folyamatban vannak.
Egyrészt üdítő és a családi egyensúlyok szempontjából is pozitív amikor a szülő nem abba a szerepbe kényszerül, hogy a gyermeke(i) dentozófiai kezelése miatt nem csak plusz idő, energia és pénz befektetést vállal be, hanem még egy újabb konfrontációs felületet is: „tedd be az aktivátort!”, „megcsináltad a gyakorlatot?”,” már megint itthon felejtetted, amikor a nagyiékhoz mentél!” stb.
De még ennél is fontosabb, hogy az öngondoskodosás és a dentozófiával járó önnevelési folyamata által, a szülő hitelesen tudja támogatni a gyermekét, pontosan átérezve ennek az útnak a nehézségeit is.
Az antropozófia, és azon belül a Waldorf pedagógia megalapítója, Rudolf Steiner szerint nincs nevelés, csak önnevelés. Ez nagy terhet ró a felnőttekre, de egyben fantasztikus lehetőséget is jelent. A mi esetünkben: hiába prédikálok a gyereknek, ha én nem teszem be az aktivátort és nem csinálom a gyakorlatokat, semmi hitelem nem lesz, és nyilván, nála sem fogom elérni, hogy benne maradjon a folyamatban. De ha megteszem az erőfeszítést és kitartóan csinálom, az olyan, mintha friss szelet küldenék a kiterjesztett szárnyai alá. Megtartom, bátorítom, megbízható példakép vagyok, és ez éltető mindkettőnk, sőt az egész családunk számára.
Figyelem: gyerekről és nem kamaszról beszélek! Az már a fekete öves kategória, amiről nem mernék így nyilatkozni. A felnőtt következetessége, hitelessége legalább annyira fontosak itt is, de a kapcsolati dinamikák jóval bonyolultabbak.
További részletek a kezelésről „A folyamat” menüpont alatt.